Palojtay János
Zongora
„Generációjának egyik legizgalmasabb egyénisége. Az a típusú zenész, aki a nagy mesterművek valódi jelentését keresi. Érzékeny zenész, kiváló zongoratudással.” Várjon Dénes jellemzi így Palojtay János zongoraművészt, aki zenei mélységével, erőteljes, mégis világos és természetes játékával hívta fel magára a zenei élet figyelmét. Palojtay előadói stílusát nagyban meghatározza, hogy számos különböző zenei nyelven improvizál – barokk stílusban éppúgy, mint kortárs va...
„Generációjának egyik legizgalmasabb egyénisége. Az a típusú zenész, aki a nagy mesterművek valódi jelentését keresi. Érzékeny zenész, kiváló zongoratudással.” Várjon Dénes jellemzi így Palojtay János zongoraművészt, aki zenei mélységével, erőteljes, mégis világos és természetes játékával hívta fel magára a zenei élet figyelmét. Palojtay előadói stílusát nagyban meghatározza, hogy számos különböző zenei nyelven improvizál – barokk stílusban éppúgy, mint kortárs vagy jazz területen. Improvizációihoz hasonlóan klasszikus interpretációit is az analitikus gondolkodás és az ösztönszerűség egyensúlya teszi egyedivé. Zongoristaként a zenei szövet, a zeneszerzői nyelv mélységeit kutatva tárja fel a leírt hangok és előadói utasítások mögött rejlő összefüggéseket. Szoros rokonságot érez Bartók zenéjével, közel áll hozzá Schubert lelki alkata, zsigerileg vonzza Szkrjabin, ugyanakkor az origót jelentő Bach és több más zeneszerző mellett Ravel, Liszt és Chopin művészete is különösen fontos számára.
Nemzetközi karrierjét 2012-ben a Santanderi Paloma O´Shea zongoraversenyen elért 3. helyezése indította útjára, melynek köszönhetően Spanyolország, Franciaország, Ausztria és Olaszország jelentős hangversenytermeiben, köztük a madridi Auditorio National és a párizsi Salle Cortot falai közt adott szólókoncerteket. Ugyanebben az évben a Gilmore Alapítvány Rising Stars sorozatának szólistájaként debütált az Egyesült Államokban, Kalamazoo-ban. Azóta állandó kamarapartnerével Lev Szivkov csellistával a New York-i Carnegie Hallban és a San Francisco-i Herbst Theatre-ben is adott koncertet. Szóló- és kamarazenei fellépései közül kiemelkednek továbbá a hamburgi Elbphilharmonie, a brüsszeli Palais des Beaux Arts, a grazi Ligeti Saal, és a barcelonai Auditorium színpadán adott koncertjei. Európai és az Egyesült Államok mellett Palojtay Ázsia több országában, köztük India, Taiwan és Dél-Korea hangversenytermeiben is bemutatkozott.
Lev Szivkov mellett Pálfalvi Tamás, Peter Stumpf, Yura Lee, Radovan Vlatković, Fejérvári Zoltán, Susanne Schäffer, Rohmann Ditta és a Quarteto Casals is kamarapartnerei voltak, többükkel ma is rendszeresen koncerteznek együtt. Palojtay János kamarazenészként mindannyiukkal azt a közös nevezőt keresi, amellyel személyiségüket és egyéni ízlésüket meghaladva, együtt szolgálhatják a zenét. Fesztiválmeghívásai közül a santanderi Encuentro de Música, a mecklenburgi Festspiele és a salzburgi Sommerakademie mellett sokat jelentenek számára a Prussia Cove Open Chamber Music programjai, amelyeknek rendszeres közreműködője. Erőteljes hatással volt rá a Marlboro Zenei Fesztivál, melyen először 2018 nyarán, Mitsuko Uchida meghívására vett részt, és ahol 2019-ben újra a világ legkiemelkedőbb előadóinak társaságában szerezhet meghatározó élményeket.
Palojtay Jánost kisgyerek korától körülvette a zene. Akár zongorázásról, improvizációról, zeneszerzésről vagy otthoni közös éneklésekről volt szó, mindig is elsősorban játéknak tekintette a zenét. 5 évesen kapta első hivatalos zongoraóráit, majd középiskolás korában több évig zeneszerzés szakon is tanult. 13 éves korától a Különleges tehetségek osztályában folytatta tanulmányait a Zeneakadémián, ahol később Kemenes András és Wagner Rita növendékeként végzett. A salzburgi Mozarteumban Rohmann Imre volt a mestere, kitüntetéses diplomája megszerzése után pedig Kirill Gersteinnél tökéletesítette tudását a Stuttgarti Főiskola posztgraduális képzésén. Tanárai valamennyien Rados Ferenc tanítványai voltak, akinek lényegkereső zenei gondolkodása és előadói szemlélete Palojtay művészetét is meghatározza. Nagyban inspirálta őt Schiff András játéka, akivel több mesterkurzuson is együtt dolgozott. Schiff Palojtay tehetségére felfigyelve a schwarzenbergi Schubertiadára és a Wigmore Hallba is meghívta a fiatal zongoristát. Ugyancsak Schiff András ajánlására szólistaként a 2017/2018-as Building Bridges európai koncertsorozat keretein belül a kontinens számos előkelő koncerttermében lépett közönség elé. Palojtay többek között Murray Perahia, Claudio Martinez-Mehner és Dmitrij Bashkirov mesterkurzusain is részt vett, Bashkirov ösztöndíjasként is visszahívta kurzusaira, Rados meghívására pedig Prussia Cove-ban is tanulhatott.
Palojtay Christopher Hogwood vezényletével 2012-ben debütált a budapesti Operaházban, de jelentős hazai zenekarok, köztük a Concerto Budapest, a Pannon Filharmonikusok, az Óbudai Danubia Zenekar és a Savaria Szimfonikus Zenekar partnereként a Müpában, a Zeneakadémián és a pécsi Kodály Központban is koncertezett. Az elmúlt években olyan karmesterekkel dolgozott együtt, mint Vajda Gergely, Madaras Gergely, Hamar Zsolt, Keller András, Oliver von Dohnányi, Jesus Lopez Coboz és Juanjo Mena.
A Classicus Ensemble tagjaként a Közép-európai Egyetem (CEU) rezidens koncertsorozatában adott rendszeresen koncerteket. Csalog Gábor vezetésével tagja volt a Kurtág zenéjével foglalkozó Ludium Ensemble-nak, amely előadásaival többször kivívta a szerző elismerését. Zenekari tagként többek között a Fischer Iván vezette Budapesti Fesztiválzenekarral együttműködve bővítette tapasztalatait.
Foglalkoztatja, hogyan lehetne a klasszikus zenét a külsőségektől megszabadítva, testközelből megismertetni a közönséggel. Rendszeres szereplője a budapesti underground szcénának, ahol különböző formációkkal előadott kortárs- és jazzimprovizációk mellett klasszikusokat is megszólaltat.
